Azt mondják, az igazán nagy művészek, vagy a zsenik félig őrültek is, mert ez csak így működik. Ha van egyik véglet, a mérleg egyensúlyban maradásának érdekében létezik a másik is. Néha engem is eláraszt ez a fajta "őrület". Ilyenkor a fantáziám szüleményei szinte lázálmokként üldöznek ébrenlétemben és semmi másra nem vagyok képes gondolni, csak ezekre a képekre, sosem létezett szereplőkre, miközben tudom, hogy már megint elszakadtam a földtől, ahová az Élet köt.
Egyik barátnőm mondta azt egyszer rólam, hogy nekem semmi szükségem drogokra, én simán elszakadok így is. Ilyenkor úgy érzem, talán igaza van. Azonban repülni félelmetes. Milyen lehet az én őrületem? Ha egyezne a céljaimmal, még az is lehet, hogy megnézném.
Igen, fura vagyok. :) Nézzétek el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése