Tegnap ráakadtam egyik kedvenc íróm régi műveire, neki pedig van egy műve az előadókról. Egyébként is nagy Placebo rajongó, így több művében is előles egy-egy számuk, vagy utalás rá. Megmondom őszintén, tinédzser koromban ismertem tőlük kemény 3 db számot, de mondom, a Meds-et, az Every you, every me-t, és a Where is my mind-ot is már rongyosra hallgattam. Nézzük már meg, mit alkottak ezek a srácok, amivel ekkora rajongásra adtak okot. Hát hölgyeim és uraim, példának okáért Ezt!
Szóval tegnap óta hallgatom és ezt nem lehet másként csak úgy, hogy hagyom, hogy körülvegyen a zene. Felcsapom a fülhallgatót, maxra tekerem a hangerőt és hagyom, hogy gondolataimat kitöltse a szöveg, vérem a dob halk ritmusát kövesse, zakatoljon és háborogjon egész bensőm, hogy minél jobban átérezzem, enyém legyen. Vagy én az övé? Elmosódik a határ.
Egyébként T jár a fejemben. Már megint. Néha azon gondolkodom, hogy lesz-e majd az még úgy, hogy nem fogok már félni, hogy fájni fog. Lesz az majd úgy, hogy nem fogok félni, hogy eltolom? Lesz az majd úgy, hogy tudni fogom, hogyan kell jól? Lesz az majd úgy, hogy jó lesz és csak minimálisan fájjon? Lesz az majd, hogy úgy akarom majd, egy életen át tartson? És lesz az úgy valaha, hogy nem csak akarjuk majd, de be is tartjuk?
Hát... Ez a Placebo hatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése