Ez brainstorm lesz az elvadultabb fajtából, mert totál le van szívva az agyam, meg még zsizsikel is és nem tudom, hogy kéne lelazítani . Hogy kapcsoljuk ki, amikor egy tömött nap után tolongani kezdenek az emlékek? Mert nekem sürgősen kéne a buksimra egy off/on gomb. Oké, hogy végre olyan munkát végzek, amit élvezek, imádok és farokcsóválva nyáladzottam rá évek óta, de a szellemi munka egy felől elég megterhelő is. Ráadásul napi 24-ben duruzsol a fejemben a tegnap belinkelt Placebó szám. Hahóóó! Offot! Valaki! Sürgősen!
Amúgy tegnap vettem egy nagy levegőt és 1 év kínlódás után végre újravarrtam a kabátomon azt a gombot, ami folyvást úgy lóg, mint aki holnap feladja és el kíván veszejtődni. Kitartó volt ő is, én is. Ő nem esett le (bár ennek érdekében eleget ráncigáltam, tekergettem), én meg mostanáig nem varrtam újra, de most olyan betonbiztosra ráerősítettem kiskabátomra, hogy az összes többi gomb tűnik mellette lazának. Vicces. :D
Jah! És azt meséltem, hogy végre van lámpám, meg az órám is jól jár? Az óránál megvártam, amíg végre megkezdődik a téli időszámítás (mert nem tudtam átállítani a nyárira), a lámpa ügyében meg égőt loptam egy másik alig használt szobából, mert hetek óta hiába könyörögtem szüleimnek, hogy vagy vegyenek, vagy mondják már meg technikai analfabéta személyemnek, merre keressem ezt a takarékos, cukker, speciális égőt. Hát... Végülis megoldottam, nem? :D
Szóval halleluja. :) Ilyenkor döbbenek rá, hogy az élet tulajdonképpen apró örömök összességéből áll és nem, akkor sem hagyom magam elkenődni emiatt a szötymöröty, prütymürüty és még sorolhatnám időjárás miatt. Szép, új rózsaszín esernyő alatt ne borongjon már az ember. Nem igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése