A probléma gyökere?

Oké, köztudott tény, hogy hónapok óta, ha egy pasi ágytornára hív (ÓH! Mily' romantikus lelkek is a hímegyedek, right?), én csak azért kulcsolom össze a két kezem, hogy hálát adjak az égnek, minden krimimániám ellenére sem vagyok elég erőszakos alkat ahhoz, hogy egy fegyver láttán ne rettenjek vissza és empátiából még légpuskát sem szívesen fogok a kezemben céllövészet okán. Mert ha lenne bármiféle fegyverem tuti célkeresztbe fognám a tisztes udvarlókat és nem köszönnék meg őszinte reakciómat még tisztesebb ajánlatukra.

Szóval mondhatjuk, hogy úgy majd fél éve nem vagyok pasizós hangulatomban. Jó, persze hiányzik a szex és igen, néha jó lenne... tartozni valakihez. Azonban ez a vágyam csak a tudatalattimban motoszkál, más rétegeket nem kapirgál bennem. A tudatalattimmal is csak álmaimban szembesülök, akkor elmosolygok rajta, hogy hehe, már megint milyen szépet, kedveset álmodtam és lám, legalább fantáziám megteremti a "normális pasi" ideálját, ha már élőben nem találom őket. De az már szerintem is egy elég durva szint és lehet, érdemes lennem átértékelni pár dolgot, ha álmomban Mr Ideállal úgy találkozom, hogy álombeli alakom egy homoszexuális fiú. Igen! Én is azt mondtam magamban miután felébredtem, hogy 'Holy shit!'

Egyébként mindezek ellenére szent meggyőződésem, hogy mikor szüleim akörül kapirgálnak, mégis mi a zárkózottságom oka (apukám a pasihiányra fogad), akkor igen csak tévednek. Pedig ha tudnák, mennyivel egyszerűbb indokom van rá...! Ki sejti? Senki? No, akkor megsúgom. Pénzhiány. Hónapok óta huzamosan fennállva, tudva, hogy nem hogy támogatni képtelen vagyok a családomat, de még önmagamat sem eltartani (huszonöt évesen ez azért nem dicsőség), hogy legalább könnyebb legyen nekik.

A vicc az, hogy sosem hittem, hogy a pénz olyasmi, ami bármit is pótolna, vagy megoldana, amitől bármi is jobb lenne. Van az a mondás is, hogy a pénz nem boldogít (de jobb egy Merciben sírni, mint egy biciklin :P). Továbbra is így gondolom. Ugyanakkor pár éve rá kellett jönnöm, hogy egy bizonyos mennyiség mégis szükséges a kiegyensúlyozott élethez. Hiszen nem mindegy, hogy amikor úgy döntesz, el tudsz-e menni egy jógatanfolyamra, ahol másokkal lehetsz együtt, barátkozhatsz és fejlődhetsz, vagy leszeded a netről, kizavarod a macskát, aki rád fekszik, miközben épp meditálni próbálsz, letárgyalod a családdal egy kicsavart pózban, hogy csak még öt perc és mindjárt végzel, etc. Szóval lehet, hogy a pénz nem boldogít, de legyünk őszinték, egy bizonyos mennyiség hiánya viszont határozottan tud boldogtalanítani.