Az ígéret szép szó, ha megtartják, vihar jön

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagymamám, aki a város túl felén lakik, így amikor felkerekedek, szó szerint teszem biciklire pattanván. Mára megígértem neki, hogy én jól megtanítom érintőképernyős mobilt használni. Hehehe... Csak azzal nem számoltam, hogy ez az érintősökből is egy őskövület, ami édes átmenet a mostani okostelefonok és a régi pötyögősök között, amilyen nekem sosem volt és látni is csak annó exem kezében láttam (azt is csak akkor használtam, amikor a kérésére felvettem és átszállítottam neki). Szóval bőszen tanácstalankodtunk ketten, de arra azért rájöttem, hogyha kis időm lett volna rákészülni a dologra (mondjuk úgy 1-2 óra), pikk-pakk rájöttem volna a nyitjára. Így is meg tudtam mutatni neki a leges legfontosabbakat, de hogy maradjon-e a réginél, vagy használja-e ezt kérdést rábíztam. Mondjuk megmondtam neki, hogy nem bonyolult, ráadásul súgója is van, meg ő sem buta, szerintem tudná kezelni, csak bíznia kell magában. Végül ebben maradtunk. :)

Volt még valami, amivel nem számoltam a mai napra tett ígéretemmel kapcsolatban. Tippek? Pontosan, a címben megadott viharral, ami kezdődött a házból való kiléptemkor és még most is tart. Emiatt nem tudtam biciklizni, csak csupán tolhattam, miközben bőszen átkozódtam, átfagytam és bőrig áztam. A vicces az, hogy az indulás előtt egy órával hajat mostam, mivel pedig nem vagyok a hajszárítók kifejezett híve (szent meggyőződésem, hogy rongálja a hajat), szépen megvártam, amíg megszárad (amúgy is rövid, ez nem sok idő). Nah mire Nagyimhoz értem, ő törölközővel fogadott, hogy ismételten hajat, arcot törölhessek. :D Az élet szép, nem? ^^ Mindezek után Húgom hazatértem után fél órával orvoshoz akart rángatni, mert ő egyedül nem akar menni. A szántnál és kelleténél hevesebben, hangosabban,, agresszívabban tiltakoztam. A szívére is vette, de megértette és elfogadta, hogy most a nem nem talán és nem "háááát... jóóóó". Szóval izgis volt a mai nap. De azért nem egészen bántam meg, hogy átmásztam a városon. Jó volt a Nagyimat látni és beszélgetni vele. :) Ezek olyan igazi nagymama-unoka pillanatok, amiket azt hiszem az embernek nagyon meg kell becsülnie az életében.

A képen látható kutyus a nagyimé. Ugye,milyen cuki?