Ma ez a mondat hagyta el Anya száját, amikor Sofie-ról beszélgettünk. Ő egyébként a rottweilerünk. Már raktam fel róla képeket, szóval láthattátok a kis tündérkét. :) A hercegnő amúgy szívem egyik jó nagy csücske és ma volt egy olyan falka pillanatunk.
Sarokkanapénk van, amire kutyáink, macskáink, s mi magunk is szívesen ülünk lévén, hogy nagyon kényelmes hely. Mellesleg keblenceink párnákon szeretnek aludni, így azokért is folyamatos harcok folynak, melyeket általában ölebeink nyernek.De ma leheveredtem. Igen, elfeküdtem a kanapé hosszabbik oldalán és galád módon párnát is benyúltam, valamint merészeltem még a lábamat is kinyújtani. Így hát Sofienak nem volt más választása a lábamnál lévő "használaton kívüli" párnákra kellett heverednie na meg, mivel útban volt, a lábaimra is. :D Tündérien elszenderedett és a fent említett 31 kg-nyi szeretetcsomag az én lábamon hajtotta édes álomra a fejét. Mi a poén? Nem volt szívem kihúzni alóla. Szóval majd háromnegyed órán keresztül heverészet rajtam, de jól esett.
Igen, igen, kutya mániás vagyok, már én is rájöttem. De azért mulatságos, amikor néha eszembe jut, hogy mások a rottweilereiket kenelben tartják, kutyaólakban altatják még a jól betanított fajtákat is, mi meg házban, párnákon és persze magunkon, tényleg szinte ölebként tartjuk Rogert (a magyar vizslánkat) és őt is. :)
Egyébként azt sajnos nem tudtam lekapni, ahogy rajtam aludt, mivel pont hason feküdtem, de helyette kaptok egy másik édes képet a mi különbejáratú vérengőz fenevadunkról. :D
Egyébként azt sajnos nem tudtam lekapni, ahogy rajtam aludt, mivel pont hason feküdtem, de helyette kaptok egy másik édes képet a mi különbejáratú vérengőz fenevadunkról. :D
Jahj, hogy szeretem őket...! Az én édes kis tündérkéim. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése