Piazzolla Tango - Oblivion

Mindig azt hittem, a tangó heves, szenvedélyes, vad és lángoló, mint ahogy az emberben dobol az adrenalin az elfojtott szexuális vágyaktól és akkor megtaláltam ezt. Ez annyira puha, bensőséges, meghitt, édes, játékos, mégis szívet tépően komoly, mint maga a szerelem. Nem tudtam, hogy a tangó ilyen is lehet, hogy ennyire kifejező, ennyire... nem csak a szexről szól.

Egyszer olvastam valahol, hogy a tangó olyan, mint a szerelem. Azt hiszem, elfelejtettem, a szerelem milyen sokszínű dolog és hogy soha kétszer nem ugyanolyan. Igen, ez több, mint szex. Jóval több.

A zene egyébként Piazzole-től van. Ugye, hogy gyönyörű? :)

Thirty Seconds To Mars - This Is War

Ezt hívják úgy, hogy propaganda klip, de legyünk őszinték: nagyon korrekt. Számomra legalábbis ütött. :)

Csak úgy, mert szötymöröty és prütymürüty

Ez brainstorm lesz az elvadultabb fajtából, mert totál le van szívva az agyam, meg még zsizsikel is és nem tudom, hogy kéne lelazítani . Hogy kapcsoljuk ki, amikor egy tömött nap után tolongani kezdenek az emlékek? Mert nekem sürgősen kéne a buksimra egy off/on gomb. Oké, hogy végre olyan munkát végzek, amit élvezek, imádok és farokcsóválva nyáladzottam rá évek óta, de a szellemi munka egy felől elég megterhelő is. Ráadásul napi 24-ben duruzsol a fejemben a tegnap belinkelt Placebó szám. Hahóóó! Offot! Valaki! Sürgősen!

Amúgy tegnap vettem egy nagy levegőt és 1 év kínlódás után végre újravarrtam a kabátomon azt a gombot, ami folyvást úgy lóg, mint aki holnap feladja és el kíván veszejtődni. Kitartó volt ő is, én is. Ő nem esett le (bár ennek érdekében eleget ráncigáltam, tekergettem), én meg mostanáig nem varrtam újra, de most olyan betonbiztosra ráerősítettem kiskabátomra, hogy az összes többi gomb tűnik mellette lazának. Vicces. :D

Jah! És azt meséltem, hogy végre van lámpám, meg az órám is jól jár? Az óránál megvártam, amíg végre megkezdődik a téli időszámítás (mert nem tudtam átállítani a nyárira), a lámpa ügyében meg égőt loptam egy másik alig használt szobából, mert hetek óta hiába könyörögtem szüleimnek, hogy vagy vegyenek, vagy mondják már meg technikai analfabéta személyemnek, merre keressem ezt a takarékos, cukker, speciális égőt. Hát... Végülis megoldottam, nem? :D

Szóval halleluja. :) Ilyenkor döbbenek rá, hogy az élet tulajdonképpen apró örömök összességéből áll és nem, akkor sem hagyom magam elkenődni emiatt a szötymöröty, prütymürüty és még sorolhatnám időjárás miatt. Szép, új rózsaszín esernyő alatt ne borongjon már az ember. Nem igaz?

Contact Juggling - Taiwan (台灣大學)

Akkor én mára ezt beszavazom és új kategóriát hozok létre 'holy shit' jeligére. :D 

Egyébként az élményre csak rádob, hogy üveggömbről van szó, amitől az embernek egészen irreális tévképzet/hallucináció/álomszerű benyomása támad. Meg hát legyünk őszinték, ügyes is a srác. :)

Placebo - Begin the end, avagy a Placebo hatás

Tegnap ráakadtam egyik kedvenc íróm régi műveire, neki pedig van egy műve az előadókról. Egyébként is nagy Placebo rajongó, így több művében is előles egy-egy számuk, vagy utalás rá. Megmondom őszintén, tinédzser koromban ismertem tőlük kemény 3 db számot, de mondom, a Meds-et, az Every you, every me-t, és a Where is my mind-ot is már rongyosra hallgattam. Nézzük már meg, mit alkottak ezek a srácok, amivel ekkora rajongásra adtak okot. Hát hölgyeim és uraim, példának okáért Ezt!

Szóval tegnap óta hallgatom és ezt nem lehet másként csak úgy, hogy hagyom, hogy körülvegyen a zene. Felcsapom a fülhallgatót, maxra tekerem a hangerőt és hagyom, hogy gondolataimat kitöltse a szöveg, vérem a dob halk ritmusát kövesse, zakatoljon és háborogjon egész bensőm, hogy minél jobban átérezzem, enyém legyen. Vagy én az övé? Elmosódik a határ.

Egyébként T jár a fejemben. Már megint. Néha azon gondolkodom, hogy lesz-e majd az még úgy, hogy nem fogok már félni, hogy fájni fog. Lesz az majd úgy, hogy nem fogok félni, hogy eltolom? Lesz az majd úgy, hogy tudni fogom, hogyan kell jól? Lesz az majd úgy, hogy jó lesz és csak minimálisan fájjon? Lesz az majd, hogy úgy akarom majd, egy életen át tartson? És lesz az úgy valaha, hogy nem csak akarjuk majd, de be is tartjuk?

Hát... Ez a Placebo hatás.

Az őrület határán

Azt mondják, az igazán nagy művészek, vagy a zsenik félig őrültek is, mert ez csak így működik. Ha van egyik véglet, a mérleg egyensúlyban maradásának érdekében létezik a másik is. Néha engem is eláraszt ez a fajta "őrület". Ilyenkor a fantáziám szüleményei szinte lázálmokként üldöznek ébrenlétemben és semmi másra nem vagyok képes gondolni, csak ezekre a képekre, sosem létezett szereplőkre, miközben tudom, hogy már megint elszakadtam a földtől, ahová az Élet köt.

Egyik barátnőm mondta azt egyszer rólam, hogy nekem semmi szükségem drogokra, én simán elszakadok így is. Ilyenkor úgy érzem, talán igaza van. Azonban repülni félelmetes. Milyen lehet az én őrületem? Ha egyezne a céljaimmal, még az is lehet, hogy megnézném.

Igen, fura vagyok. :) Nézzétek el!

Emlékeztünk?

Nekem a halottak napja nem egyenlő a halloweennal. Nem vagyok az utóbbinak sem ellene, mivel mókás dolognak tartom és annak a babonának a gyökereit is ismerem, de mi inkább halottak napját tartunk. Mivel azonban a temetőlátogatást az ország másik szegletében kell lerendeznünk, ezért életemben egyszer voltam halloweeni partin. Számomra ez inkább az utazásról, a 4 temető végigjárásáról, a sírok rendbetételéről és a távolabbi rokonok meglátogatásáról szól.

Viszont amitől ver a veríték az a facebookon futó mindenféle rózsás, gyertyás kép alatta, vagy rávésve óriási betűkkel, hogy "Emlékezzünk! Ha te is gondolsz elhunyt szeretteidre, oszd meg/küldd tovább ezt a képet" .Hát köszönöm szépen. Nem osztogatok ilyen képet, mert épp elégnek tartom, hogy elzarándokolunk az ország másik felébe és gondolok ott helyben eltávozott rokonaimra.

Idén eszembe jutott, hogy legjobb barátnőmnek milyen nehéz lehet ez a nap. Mert ellátogatni egy alig ismert nagypapa, egy egyáltalán nem ismert másik nagypapa és nagymama sírjához, akikről talán egy-két homályos emlékképem van, de főleg inkább a mesékből van fogalmam arról, hogy kik is ők... Nos, ez nem olyan nehéz. De a legjobb barátnőm a tavaly elhunyt apukájának sírjához kellett kisétálnia. Elképzelni sem tudom, hogy ez milyen nehéz lehetett.

Szóval emlékeztünk... Idén is.